E - adalékanyagok


Általános ismertető az adalékanyagokról

A termékek csomagolásán szereplő élelmiszeradalékok gyakran váltanak ki félelmet a fogyasztókban, Az E-számokkal kapcsolatban számos tévhit érhető tetten a társadalomban, s gyakran ezeket az anyagokat teszik felelőssé még az egyértelműen körülhatárolható életmód-betegségek okaként is. Az E-számokkal kapcsolatban sokan kizárólag mesterséges eredetű anyagokra, vagy például csak a tartósítószerekre asszociálnak, hiszen a kódok önmagukban nem mondanak sokat. Ahhoz hogy az adalékanyagok rendkívül változatos világa és felhasználásuk főbb irányai értelmezhetők legyenek, szükség van egyfajta ismeretanyagra. Az élelmiszeripari adalékanyagok jelölésére és azonosítására szolgáló E-számrendszert az 1960-as években dolgozta ki az Európai Unió, hogy a fordításból adódó problémák és esetleges félreértések elkerülhetők legyenek.

Adalékanyagokat az élelmiszergyártók az élelmiszerek érzékszervi tulajdonságainak javítására, tápértékük megőrzésére, eltarthatóságuk növelésére, valamint az alapanyagok feldolgozhatóságának megkönnyítése céljából alkalmazzák. Ezáltal biztosítani tudják a kereskedelemben folyamatosan kínált élelmiszerek sokféleségét, valamint közelebb jutnak a fogyasztói igények teljesebb körű kielégítéséhez.

Az E-szám csak a vonatkozó tisztasági előírásoknak megfelelő élelmiszer-adalékanyag azonosítására használható. Az adott élelmiszer előállítása során csak az ahhoz engedélyezett adalékanyagot lehet felhasználni és csak abban a mennyiségben, amelyet az előírások megengednek. Ezen felül engedélyezett néhány anyag, amelyek – veszélytelenségük miatt – az élelmiszerekben korlátlanul használhatók. Az engedélyezési eljárás során minden adalékanyagnál megvizsgálják, hogy önmagában vagy alkalmazásai által nem veszélyeztetik-e a fogyasztók egészségét, van-e technológiai szükségessége, nem szolgálnak-e hibák elfedésére, a fogyasztók félrevezetésére. Lehetséges ugyanis, hogy egy anyag önmagában véve teljesen ártalmatlan, a kívánt alkalmazás keretei között azonban egészen másként viselkedik, és ez hatással van az emberi egészségre.

Ugyanúgy, mint sok alapvető élelmiszer (pl. tej, tojás, mogyoró, eper, hal, szója, liszt, cukor, stb.) az élelmiszer-adalékanyagok is jelenthetnek egészségügyi kockázatot bizonyos fogyasztói csoportok számára, mivel az arra különösen érzékeny embereknél allergiás tüneteket, intoleranciát válthatnak ki. Több olyan élelmiszeradalékot használunk fel az élelmiszeriparban, amelyek fokozott fogyasztása egészségügyi kockázatokat jelenthet, de ezek alkalmazásával rendszerint még nagyobb élelmiszer-biztonsági kockázatokat igyekeznek az élelmiszer-tudományi szakemberek és a gyártók mérsékelni, mint például a kolbász esetében a „kolbászbetegség”, vagyis a botulizmus kialakulását. Ezen adalékanyagok mérsékelt alkalmazásával elkerülhetők az esetleges kockázatok. Minden esetben, tehát itt is megjelenik a gyártói felelősség abban a tekintetben, hogy a termékben alkalmazott adalékanyag-mennyiségek valóban ne lépjék át a megengedett határt. Lényeges adat az úgynevezett ADI-érték (Acceptable Daily Intake), ami az adalékanyag megengedhető napi beviteli mennyiségét jelenti [mg/testtömeg kilogramm
ap] értékben. Normális fogyasztási szokások mellett ennél többet senki sem fogyaszthat hosszú időn keresztül. Az adalékanyagok alkalmazható mennyiségét a technológiailag szükséges szintek figyelembevételével úgy határozzák meg, hogy az összes élelmiszerrel elfogyasztott adalékanyag mennyisége egyetlen fogyasztói csoport (kisgyerekek, öregek, állapotos nők stb.) esetén se haladja meg az ADI értéket.

A tévhitek és kételyek elkerülése érdekében szükséges az E-számok megismerése. Érdemes legalább hozzávetőlegesen tisztában lenni azzal, hogy a számok milyen kémiai anyagokat takarnak, és ezeknek milyen élettani hatásaik lehetnek. Érdemes tudni azt is, hogy nagyon sok E–szám mögött természetes anyagokat találunk, amelyek akár pozitív élettani hatással is bírhatnak, miközben az emberi szervezetre semmiféle egészségkárosító hatással nem rendelkeznek.

Csoportosítása: 

Az E100-tól kezdődő számok jelölik a színezékeket, E200-tól a tartósítószereket, E300-tól az antioxidánsokat, E400-tól az emulgeálószereket, habképzőket, stabilizátorokat, zselésítőket, sűrítő- és szilárdító anyagokat, E500-tól  főként a különböző funkcióval rendelkező szervetlen sókat, E600-tól az ízfokozókat és ízmódosítókat, E900-tól az édesítőszereket, E1000-től pedig a módosított keményítőket és egyéb technológiai hatású adalékanyagokat.